ÉLETRAJZ

„Az elhivatott művész azt a pontot keresi a jelenben, amely a múlt és a jövő irányába egyaránt végtelen.”

Király Dávid Zsolt

„A fesztivál mindkét ősbemutatója kiemelkedő alkotás [...] Király Dávid Zsolt műve a táncolható zene mélyebb jelentését is magában hordozza. [...] A fülbemászó dallamok és a jellegzetes ritmusok könnyen magával ragadják a gyermekközönséget is. Gerard Charles Király zenéjének invenciógazdagságát jeleníti meg koreográfiájában, melyet a BalletMet táncosai lebilincselő módon keltenek életre.”

Gary Sheldon, Lancaster Eagle Gazette
(USA)

„Manapság különc viselkedésnek számít, ha egy 31 éves zeneszerző könnyen befogadható szimfonikus stílusban ír. A magyar nemzetiségű Király Dávid Zsolt Pinocchio szvitje igazi ritkaság.”

Christian Heindl, Wiener Zeitung

„Ezt a CD-t leginkább Király Dávid Zsolt Pinocchio I. szvitje miatt érdemes megvásárolni.”

Albany Music Distributors (USA) lemezajánlója

„…világosan és érthetően megírt zene, sok kontraszttal, pompásan hangszerelve…”

Marija Adamov (Az Év Zenekritikusa 2012), Pozoriste (Szerbia)

„…egy tehetséges ifjú alkotó portréja rajzolódik ki, aki nagyszerű kolorit érzékenységről, formálókészségről, s zenei invencióról tesz tanúságot…”

Berényi Bogáta, Délmagyarország

„Aki az elmúlt években a Rádió Zenei Stúdiójában meghallgatta a mű részleteinek két zongorára írt letétjét, nemcsak az alkotás keletkezési fázisainak lehetett tanúja, hanem azt is tudhatta, hogy szép, fülbemászó dallamokban bővelkedő, gondos szerkesztésű és felépítésű szerzeményre számíthat a hétfői hangversenyen. A Pinocchio zenekarszerűsége azonban most dőlt el igazán. Örömmel tapasztaltuk, hogy ifjú komponistánk a hangszerelés magas fokú tudományát is elsajátította, és művének ötletekben gazdag, rafinált, sűrű zenei szövésű, táncszerű végformát sikerült kölcsönöznie.”

Bulatović Gabriella, Magyar Szó (Szerbia)

Király Dávid Zsolt több szerzeménye a fejlécen olvasható ZENEHALLGATÁS menüpontban hallgatható meg.

Király Dávid Zsolt már négy éves korában saját dallamokat talált ki, miközben édesapja zenére oktatta. Hét évesen komponálta első olyan műveit, melyek nyilvánosan, rádióműsorok adásaiban is többször elhangzottak.

A nyolcvanas évek közepétől él Magyarországon, és azóta kísérletezik a hely szellemiségében fogant, de világszerte közérthető zenei minőség létrehozásával. A klasszikus szépségre és arányosságra törekvő zenei stílusa azonban szokatlanul hatott a neoavantgárd bűvöletében tevékenykedő, budapesti alkotói közösségekben, sőt befolyásos szakmai körökben leplezetlen ellenérzést váltott ki.

30 évig tartó időszakon keresztül (1984-2014) — a tehetségének és szakmai tudásának külföldi elismerése ellenére is — Magyarországon hátrányosan megkülönböztették. Nehézségei ellenére a hazájában, Magyarországon maradt (1992-től magyar állampolgár), mert meggyőződése, hogy itt kell szolgálnia a művészetet.

1964. augusztus 26-án született Újvidéken, az egykori Jugoszláviában. Apja Király Ernő zeneszerző és népzenekutató, anyja Ladik Katalin költő és színész. Az újvidéki Isidor Bajić Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelmélet szakán 1983-ban jeles osztályzattal érettségizett, és ugyanabban az évben felvételt nyert Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tagozatának zeneszerzés szakára.

A volt Jugoszláviában letöltött kötelező katonai szolgálat után 1984-től kezdhette meg magyarországi tanulmányait Bozay Attila osztályában (tanárairól és évfolyamtársairól bővebb információ itt olvasható), ahol 1990-ben végzett. Szakközépiskolai zeneelmélet tanári oklevelét 1990-ben, zeneszerzői diplomáját 1994-ben I. szimfóniájával, kiváló minősítéssel szerezte meg. Bozay Attilával annak 1999-ben bekövetkezett haláláig szakmai kapcsolatban maradt.

Magyarországra áttelepülve 1991-től a Komárom-Esztergom megyei Bajóton élt, ahol erőfeszítéseket tett a község és a környező települések kulturális fejlődéséért. 1994-ben Bajót község képviselő-testületének tagjává választották. 2005-ben Budapestre költözött, ahol jelenleg is tevékenykedik és lakik családjával.

Bajóton a helyi általános iskola ének-zene tanára (1991-1994), a bajóti székhelyű, nyolc szomszédos községben — Bajna, Szomor, Gyermely, Héreg, Nagysáp, Dág, Úny és Máriahalom — tagiskolákkal működő Körzeti Zeneiskola alapítója és igazgatója (1994-1997), a Bajóti Zenei Hetek alapítója és művészeti igazgatója (1994-2004), a Pesti Vigadóban megrendezett Rejtvénykoncert (2000) és a budapesti Zeneakadémia Nagytermében megrendezett Király Zenei Napok (2001) szervezője, továbbá a Kiraly Music Network ügyvezető igazgatója (1996-2008) volt.

Beküldött művei alapján 1984-ben Darmstadt-i ösztöndíjban részesült, 1988-ban oklevelet szerzett a Zygmund Krauze által vezetett kortárs zenei szemináriumon Grožnjan-ban. 1987-től az 1995-ös feloszlásig aktív tagja volt a Fiatal Zeneszerzők Csoportjának (FZCS). 1993-ban a bécsi székhelyű Vienna Modern Masters lemezkiadó cég nemzetközi, jeligés és korhatár nélküli zeneszerző versenyén — melyre 6 kontinens 25 országából érkeztek pályaművek — III. díjat nyert, és ennek következtében a beküldött zenekari műve megjelent CD-n az USA-ban (1994). A szerzemény azóta rendszeresen hallható külföldi rádióállomások hullámhosszain. 1995-ben Henry Wolking zeneszerző, a University of Utah professzora meghívására Salt Lake City egyetemén előadásokat tartott saját műveiről. A Révai Új Lexikona 2003-as kiadása tizennégy soros szócikkben említi. Szerbiában a Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság kiadásában több műve megjelent CD-n. Bodnár István Irodalmi és Művészeti oklevél birtokosa (2005). 2011-ben a Lancaster Festival-on (USA) kétszer hangzott el a Pinocchio c. balettje. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének tagja.

Hét évesen írta első versesköteteit, ekkor volt első koncertszereplése is, melyen előadta egyik saját művét. Első hangfelvételeit saját zongoradarabjairól nyolc évesen készítette a Radio Novi Sad stúdiójában. Ugyanannyi idős korában volt első televíziós bemutatkozása a belgrádi médiában. Tizenegy évesen készítette első elektroakusztikus kompozícióját, tizenkét évesen megtanult játszani az édesapja által feltalált új hangszereken: a citrafonon és a tablofonon, melyekre később több művet komponált.

Tizenhárom évesen „Cluster” (hangfürt) elnevezésű kortárs zenei ifjúsági együttest alapított, mellyel az akkori avantgárd zenei irányzatok szellemiségében fogant, saját experimentális műveit szólaltatta meg. Az együttessel 1977-1980 között rendszeresen koncertezett, több városban fellépett. Első alkalommal tizennégy évesen szerepelt Opatija-ban (a város ma Horvátországhoz tartozik) az egykori Jugoszlávia évente megrendezett, legrangosabb nemzetközi kortárs zenei fesztiválján (XV. Jugoszláv Zeneszerzői Tribün), mint a rendezvény történetében a legfiatalabb zeneszerző-előadóművész palánta. Fellépéseiről a vajdasági média is gyakran tudósított. Gyermekkori műveit rendszeresen sugározta a Radio Novi Sad, némelyikük a sajtóban is megjelent.

Tizenöt évesen szerb nyelven olvasott filozófiai tanulmányt ősi indiai szentírásokról. A szokatlannak számító, ösztönös érdeklődésének okára csak évekkel később, egy Kőrösi Csoma Sándor idézetben lelt magyarázatot: „Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában.”

A kilencvenes években meghatározó volt számára a találkozás Hamvas Béla és Mircea Eliade munkásságával, utóbbinak a közismert mondatát — „Ha az európai kultúra nem kíván bezárkózni valamiféle meddő provincializmusba, az övétől eltérő értékrendekkel, a megismerés más útjaival is meg kell ismerkednie.” — mottójának tekintette. A jóga az életmódjának szerves részévé vált.

Az ezredfordulón nagy hatással volt rá zeneszerzés tanára, Bozay Attila utolsó színpadi műve, Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye alapján íródott Az öt utolsó szín c. operája, melyben eszkatológiai kérdések kerültek reflektorfénybe.

Már fiatalon felismerte, hogy ha maradandó életművet kíván alkotni, akkor a zeneszerzési célokra összpontosítva, egységbe kell foglalnia gondolatait. 2001-től kezdődött második experimentális korszaka, de ezúttal nem új hangzásokkal kísérletezett, hanem a zeneművészet metafizikáját, ős-okát, a hangok és az emberi lélek közötti rejtett összefüggéseket, a zene karizmatikus tulajdonságait kutatta. Előtérbe került a kilencvenes években körvonalazódó terve egy nyolc egész estét betöltő színpadi ciklus megírásáról. Olyan belső zenei közeg létrehozásán dolgozott, amelyben kibontakozhatnak művészeti elképzelései. Elmélyült az ősi indiai kultúrában, saját aforizma gyűjteményt írt (2009), további szövegkönyv és zenei vázlatokat készített a nyolc műhöz. Kifejlesztette saját találmányát, a mikro-tételekből álló végtelen tételsor formaépítő technikáját, és egy olyan esztétikai nézőpontot talált, melynek alkotói megnyilvánulásait holisztikus klasszicizmusnak nevezte el.

12 éves korában kitalált zenei csírából 34 évvel később, 2010-ben megalkotta a Gabriel nevéhez kapcsolódó, G-A-B-E hangokból álló motívumot és Gabriel témáját, melyek különböző változatokban felbukkanva szövik át a készülő, nyolc egész estét betöltő színpadi ciklust, a Gabriel-oktológiát.

2014-ben úgy döntött, hogy 46 év termését, a több, mint százhúsz művét — köztük egy szimfóniát nagyzenekarra és két kórusra — előtanulmánynak minősíti, és op.1 jelzéssel látja el új színpadi alkotását, a Pinocchio és Gabriel c. három felvonásos balett-szimfóniáját.

A zeneművészet megújulása érdekében tett erőfeszítéseinek elválaszthatatlan részeként — a zeneszerzésen túl — a közönség utánpótlását és nevelését is feladatának tekinti. Op.2 jelzéssel látta el a Planetae Cantemus c. egész estét betöltő, 10 tételpárból álló, 37 szólamú, szólistákra, nyolc egynemű karra és vegyeskarra íródott a capella ciklusát, melynek célja különböző kórusok egy művön belüli szerepeltetésével zenei eszközökkel erősíteni a félezer éves művészeti folytonosság és a világ lakói összetartozásának érzését.

30 év alatt több, mint 1000 (!) opera-, balettelőadást és hangversenyt tekintett meg itthon és külföldön.

Központi kompozíciós kérdése a mai napig változatlan maradt: hogyan lehet néhány hangnyi terjedelmű zenei gondolatból nagyszabású, szimfonikus-drámai formákat létrehozni.

A zeneszerzés mellett jelenleg a Communication Center for Contemporary Music (Kommunikációs Központ a Kortárs Zenéért) megalapításán dolgozik, továbbá Szőllősi Szabolccsal közösen a szimfonikus zenekar hangzását virtuálisan, de életszerűen megjelenítő digitális technológia lehetőségeivel kísérletezik.

Érdekesség, hogy a zeneszerzéshez nem használ számítógépet, kizárólag kézzel ír kottát.

Király Dávid Zsolt több szerzeménye a fejlécen olvasható ZENEHALLGATÁS menüpontban hallgatható meg.

Referenciák

Ars poetica

Vissza a lap tetejére

Galéria